Újra bajnoki döntőt játszhatunk, és ennek már önmagában is nagy súlya van. Két év után ismét a Vasas Óbudával kerültünk szembe a TippmixPro Extraliga fináléjában, vagyis megint ugyanaz a feladat áll előttünk: a címvédő ellen kell megküzdenünk az aranyéremért. A párharc első mérkőzését a Folyondár utcában rendezték, ahol mindig különösen nehéz játszani, és ez most sem volt másként. A hazaiak végül 3:0-ra megnyerték az első találkozót, de a végeredmény mögött jóval több van annál, mint amit a szettarány elsőre mutat.

A döntő nyitánya feszülten, nagy tempóban indult, és már az első pillanatokban látszott, hogy egyik oldalon sem lesz könnyű pontot szerezni. A Vasas otthonában eleve ritkán ad bármit könnyen a címvédő, nekünk pedig meg kellett küzdenünk minden labdáért. Voltak jó periódusaink, voltak olyan szakaszai a mérkőzésnek, amikor megmutattuk, hogy van bennünk erő és tartás, de összességében nem tudtunk elég sokáig elég pontosan és agresszíven röplabdázni ahhoz, hogy elvegyük a pályaelőnyt.

Az első játszmában sokáig jól tartottuk magunkat. A mérkőzés elején még kiegyenlített volt a játék, de a Vasas fokozatosan kezdett fölényt kialakítani, elsősorban a nyitásaival és az ebből felépített támadójátékával. Amikor már úgy tűnt, hogy a szett egyértelműen kicsúszik a kezünkből, sikerült visszakapaszkodnunk a meccsbe. Nyolcpontos hátrányból jöttünk vissza, a hajrában egyre közelebb zárkóztunk, és két szettlabdát is hárítottunk, de végül ez is kevés volt, 25-22, 1-0.

A második felvonás sajnos mély hullámvölgyet hozott a számunkra. A Vasas gyorsan ritmust talált, mi pedig nem tudtunk elég hamar reagálni erre. A pontatlanságaink megszaporodtak, támadásban és nyitásfogadásban sem tudtuk azt a szintet hozni, amire szükség lett volna, és a hazaiak ezt könyörtelenül kihasználták. Ebből a gödörből csak nagyon későn tudtunk elkezdeni kifelé jönni, addigra viszont a szett már eldőlt. Ez a játszma nemcsak a végeredményre, hanem a mérkőzés összképére is erősen rányomta a bélyegét, 25-13, 2-0.

A harmadik játszmában már ismét több volt a játékunkban. A Vasas jól kezdett, gyorsan előnyt épített, de ezúttal nem engedtük el a szettet. Küzdöttünk, zárkóztunk, és a végjáték előtt sikerült ismét olyan helyzetbe hozni magunkat, hogy legyen esélyünk visszajönni a mérkőzésbe. A hajrában azonban megint a hazaiak voltak pontosabbak a kulcspillanatokban. Mi több jó megoldással is jeleztük, hogy van keresnivalónk ebben a döntőben, de összességében ezúttal nem tudtuk elég sokáig magas szinten tartani a játékunkat, 25-21, 3-0.

A döntő első mérkőzése tehát a címvédőé lett, de pontosan látjuk azt is, min kell javítanunk. Ezen a szinten minden megingást azonnal megbüntet az ellenfél, ahhoz, hogy visszahozzuk a párharcot, pontosabbnak, élesebbnek és agresszívebbnek kell lennünk, mert csak így lehet esélyünk.

Vincent Lacombe: – Nehéz mérkőzés volt, de sajnos ez a realitás, a Vasas jobban teljesített és ezt a végeredmény is mutatja. Most az egyszerűbb dolgokra összpontosítunk, azokon szeretnénk javítani, hogy közelebb kerüljünk hozzájuk. A második meccsen jobban kell nyomnunk, kihasználni a hazai pálya előnyét és a szurkolóink által teremtett nagyszerű hangulatot!

A folytatás csütörtökön következik a Kaposvár Arénában, ahol már a döntő második mérkőzése vár ránk. Óriási szükség lesz a szurkolóinkra, mert ez a meccs kulcsfontosságú lehet a párharc szempontjából. Az biztos, hogy a csapat tud ennél többet, és hazai pályán mindent meg fogunk tenni azért, hogy új lendületet adjunk a döntőnek!

NŐI RÖPLABDA EXTRALIGA
DÖNTŐ, 1. MÉRKŐZÉS
Vasas Óbuda–KHG Kaposvári NRC 3:0 (22, 13, 21)
Folyondár utca, 400 néző. V: Szabó P., Jámbor. 
VASAS ÓBUDA: Leite 2, Ohwobete 9, PAPP 14, SUNDERLÍKOVÁ 14, GLEMBOCZKI 11, Ariail 7. Csere: Juhár (liberó), Boskó, Zsombók E., Fekete F. Edző: Janisz Athanaszopulosz
KAPOSVÁR: Bagyinka 2, Rabelo 10, Horváth L. 7, DA SILVA 10, Fedik 8, Giorgi 2. Csere: Szerencsés, Guimaraes (liberók), Szerényi 2, Johnson 2, Kalmár. Edző: Vincent Lacombe